január 3, 2014 0

Gyógyítunk, segítünk, vagy placebó?

Írta
Szét kell-e ezeket választani, ha jobban vannak a kis betegek? Persze hogy szét kell. Ha nem is miattuk, mert ők örülnek, hogy minden könnyebb és jobb, de magunk miatt feltétlenül. Persze a tudomány miatt is, no meg itt az evidencia alapú gyógyítás és nyilván azt is tudjuk, hogy nem minden finanszírozható, ami hatásos. Kár, de így van. No de legfőképpen azért, hogy tudjam, mit gondoljak magamról, a „ne árts” elvről és a „beteg üdve mindenek felett” célról.

A hiperbár oxigén terápiának az „arany 13” indikációja mellett – az ezeknél elért és szakmailag bizonyított eredményei miatt –, sok off-label felhasználása is van. Ezek közül egyik a gyerekkori születés körüli oxigénhiányos központi idegrendszeri sérülés, ami legtöbbször spasztikus-merev izomzat miatti mozgáskorlátozottsággal ját, a CP (Cerebral Plasy).

A hiperbár oxigénterápia – HBO – légkörinél magasabb nyomáson történő oxigén légzést jelent, ami ilyen módon a vörösvértesteket megkerülve egyenesen a vérplazmában oldódik, és az oxigén mint „gyógyszer” számos élettani, regenerációs, gyulladásos és immunmediált folyamatban vesz részt.

Tapasztalatok és kutatások azt mutatják, hogy HBO kezelésen részt vevő CP-s gyerekek izommerevsége minden esetben oldódik, ezáltal a gyógytorna és fejlesztések jóval eredményesebbek. Nagyszerű. Kontroll csoport? Megcsinálták, ők is magasabb nyomáson keszonkamrában, de levegőt lélegeztek be. Ők is javultak. Placebó! – kiáltottak fel a szkeptikusak. Ismert a Hawthorne-hatás jelensége, mely szerint, ha egy csoport tudja hogy megfigyelik, már pusztán ettől is változtat a viselkedésén. De vajon tud-e egy ovis korú placebó hatás miatt lazább lenni a gyógytornásznál? Mindegy, tudományosan nem elfogadható az eredmény, hisz a kezelt és kontroll csoport között nincs szignifikáns, jelentős eltérés. Kettős vak (senki nem tudja, hogy a kontroll csoportban vagy a kezelt csoportban van-e) vizsgálat kizárja a placebó hatást. Ebben az esetben senki nem tudja, levegő jön-e nagy nyomáson a maszkból vagy oxigén. Megint javult mindenki.

– Na ja! – csapott a fejére egy szemfüles kutató – 2.5-szörös nyomáson ugyanennyiszer több az oxigén is, tehát ez a kontroll csoport sem jó. Lélegezzenek a kontrollok magas nyomáson olyan gázkeveréket, amiben csökkentett oxigén, akkor ugyanannyit jut bele az oxigénből, mintha légköri nyomású levegőből lélegezné!

Itt aztán lassan elakadunk, mert technikailag bonyolult és a tudományhoz persze esetszám is kell, az meg így nem lesz meg egyhamar.

A szakemberek között – ennek fényében – vannak úttörők és vannak ellenzők. De náluk sokkal fontosabbak azok a családok, akik ilyen kicsit nevelnek, heroikus küzdelemmel, bizakodással, akik minden megtett mozdulatnak szívből örülnek és soha nem adják fel. Aki ismer ilyen családot, tudja mekkora kitartás, életkedv és akaraterő lakozik bennük.

Mit mondjak nekik? Ne jöjjenek, mert hiányzik az utolsó kanyar a tudományos bizonyíték előtt? Vagy jöjjenek, mert mellékhatása gyakorlatilag nincs és tudom, hogy jobb lesz utána? Kinek mi a javulás, mi a cél, mi az eredmény? Nem kis ráfordítás, idő, pénz, paripa, fegyver. Mikor vagyok jó orvos? Hogy keverjem a szakembert az emberrel?

Az orvostudományban naponta születnek új dolgok, legény legyen a talpán, aki kiigazodik azon, hogy mi a jó, és hogy mi nem árt. Sokszor a bőség zavarával, sokszor a tehetetlenséggel szembesülünk mindkét oldalon. A gyerekgyógyászat különösen ilyen terület.

Elmondom ezeket. Többet nem tudok tenni. És velük együtt örülök minden megtett lépésnek.

 
A szerző, Dr. Szolnoki Nikolett pályafutását a SOTE I. számú Gyermekklinikáján kezdte altatóorvosként, majd a Vadaskert gyermekpszichiátriáján lett kórházigazgató. Niki most a Hiperbár Centrum orvosigazgatója.


Tags: , , ,

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam