december 20, 2016 0

Karácsonyi felhajtás

Írta
Egy kis gyerek mikortól élvezi a karácsonyi felhajtást? Mikortól élvezi már a gyerek is annyira, mint mi magunk? Tulajdonképpen már Mikulás óta ég bennem a kérdés, hiszen minden december hatodikán van egy története Édesanyámnak, amit elmesél. Család-barát, közösen béreltek a szüleimmel egy Mikulást nekünk, hármunknak. Hihetetlen izgatottak voltak. Ott álltunk hárman, izgatottan vártuk a piros ruhást...

… be is lépett az ajtón, odajött hozzánk, egyetlen kisfiú köztünk, oda is fordult hozzá:

- Nah és jó voltál az idén?

A csendet óriási gyerek sírás törte meg, hisz a delikvensünk tudta, hogy idén annyira még se viselkedett jól. Természetesen nagy nővére a védelmére kelt és neki rontott a Mikulásnak, hogy ne bántsa az ő testvérét.

Ekkor fordult felém szegény kínjában, hogy mentse, ami menthető:

- Éééés, téged hogy hívnak?

- Moncsika – Papa mindig így hív, szóval logikus volt, hogy akkor ez a nevem, természetesen ez csak becenév.

Mire barátunk odafordult Anyához és ennyit mondott:

- Nah b…. meg, kettő sír, egy meg nem tudja a nevét!!!!!!

Szóval ez talán nem a legjobban sikerült performansza volt a beöltözött krapeknak.

 

Dr. Szolnoki Nikolett:

Valóban úgy van, hogy sokáig nekünk izgalmas a karácsony, a készülődés, a felhajtás, de még a koreográfia is. Ezzel semmi baj, sőt nagyon rendben van így. Évről évre ebből tanulja meg a kicsi, hogy valami csuda-nagyszerű dolog a karácsony. Ovis korban már garantáltan nyakig mézeskalácsmasszás lesz. Szóval minél nagyobb faksznit csinálunk neki belőle, annál inkább tölti majd el őt is az izgatottság és a készülődés szele a következő években, hogy aztán később igazi móka legyen az együtt-várakozás! Szóval hajrá picibabás anyukák és apukák, akkor is ültessük nyugodtan a nagyszakállú pirosfürdőköpenyes hasára a bébit, ha  a mosolya nem őszinte még (mindenkinek kijár a megijedt-a-mikulástól/húsvétinyuszitól-kiskorában történet, csak ne posztoljuk facebook-on) és csapjuk össze kétoldaról a kis tenyerét, hogy hűha-mit-hozott-neked-az-angyalka, ha magától még tapsikolni sem tud. Az alapszabály itt is érvényes: azt tanulja meg, amit tőlünk lát! Boldog karácsonyt a totyiknak is!

Dr. Váradi Zsófia:

A szülőtől függ! Ha rajtam múlik, kis túlzással élve a fogantatás pillanatától, számomra ugyanis a legszebb és legfontosabb ünnep a karácsony, a család szentségét jelenti számomra. A karácsonynak már csak a puszta gondolatára is annyi pozitív ingerület indul útjára a szervezetemben, ami már egy magzatra is csak pozitív hatással lehet! :) A (fél) viccet félretéve, az érzelmi rezgéseket nem hogy egy csecsemő, de már egy magzat is érzékeli a méhen belül! Aztán persze jön a “felhajtás” része is: először a fények, hangok, majd a gyönyörű díszek, karácsonyfa, később pedig maguk az ajándékok és a finomságok is óriási élményt nyújtanak a gyerekeknek. Minden életkorban más van a fókuszban. De mindennek az esszenciája az érzelmi biztonságot nyújtó családi légkör. Ami nélkül csak üres felhajtás van. Én ebben hiszek. Ezt kívánom minden gyereknek karácsonyra.


Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam