március 11, 2013 4

Felvilágosító óra 2.0

Írta
Kamaszokkal, csapatban zavarba ejtő témáról beszélni nem egyszerű dolog. De megúsztam, és ahogy ígértem, megosztom a témával kapcsolatos tapasztalataimat.

Kiderült, hogy a diákok csak nyolcadik osztály második felében tanulják biológiából a nemi szerveket és a szaporodást. A csak emlékeztetőnek szánt diáimat bizony részletesen el kellett magyaráznom. A lányok lényegesen érettebbek voltak, és az ismereteik is szélesebb körűnek látszottak.

A fiúknál sokkal nagyobb zavarodottságot láttam, amit a vezérek közönségességgel és trágársággal kompenzáltak. Az óra alatt természetesen folyamatosan provokáltak, azt azonban még a felkészülésnél megfogadtam, hogy egy kérdést sem szeretnék megválaszolatlanul hagyni. Ez az egy vállalás biztosan sikerült.

A kérdés azonban még mindig nyitott: hogyan érdemes a felvilágosítást nem tűzoltásként, hanem rendesen csinálni? Kinek a feladata? Mit vállal ebből az oktatási intézmény? Mikor csináljuk? Ki csinálja?

A felvilágosítás véleményem szerint elsősorban a család dolga. Érdemes folyamatosan, gyakorlatilag kora gyermekkortól elkezdeni csöpögtetni az információkat. Mivel ez nem garantálható minden családban, természetesen intézményes formában is szükség van rá. Óvatosan ugyan, de már óvodás kortól is folyamatosan bele lehetne szőni ezt a témát a kicsiknek szóló beszélgetésekbe, foglalkozásokba. Az se lenne rossz, ha iskolás korban a gyerekekkel életkori sajátosságaiknak megfelelően kommunikálnánk a szexualitásról.

Természetesen nem bízhatunk az internet mindenhatóságában – a kamaszok által látogatott oldalak és tartalmak valószínűleg nem pont azok, amiket mi szeretnénk, ha olvasnának. Talán ha ez az egész az iskolai oktatás természetes – és nem alkalomszerű – része lenne, a hatásfoka is jobb volna.


Tags: , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

4 Válasz: “Felvilágosító óra 2.0”

  1. Mano szerint:

    Előre elnézést kérek, de nem konkrétan a témához szólok hozzá. Azon gondolkoztam, hogy milyen nehéz úgy blogot írni, hogy nincs visszajelzés! Én imádom a történeteket éppen úgy, mint a többi kismama! Én is egyszer babasétáltatás közben hallottam arról, hogy a doktornő blogot vezet. Azóta rajongó vagyok! Csak nem értem, hogy ha mindenki olvassa miért nincs hozzászólás! Hajrá anyukák, kell az íráshoz a biztatás és a visszajelzés mert lehet hogy abból születik a következő írás ötlete. Engem olyan sok minden érdekel, például úgy szeretném elolvasni, azt az élményt amikor az első gyógyítása volt a doktornőnek az egyetem után. Magam és a többi kismama nevében köszönjük a szórakoztatást és az élményeket!

  2. Ágnes szerint:

    Üdvözletem!

    Csatlakozom az előttem szólóhoz. Én is mindig elolvasom a cikkeket. Nagyon érdekesek és olykor tanulságosak.
    Nagyon szerencsésnek mondhatom magumkat, hogy ilyen “Doktornénink” van.
    Egyébként minden tiszteletem és elismerésem a hasonló hivatást végzők felé is.
    További munkájához sok sikert kívánunk!!! Várjuk a további történeteket, élményeket.

    • Dr. Diófási Erika szerint:

      Tényleg fontosak a visszajelzések a blognál is és a rendelőben is . Szerencsére nincs okom panaszra, a praxisban is jó kis csapatunk van.

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam