június 5, 2013 0

Beteg a családban

Írta
A blog történetében már több bejegyzés foglalkozott azzal, hogy milyen helyzetek tudnak alakulni abból, ha a családban beteg a gyerek. A legkisebb nátha, torokgyulladás is riadalmat okoz, felborítja a család ritmusát, nem is beszélve a hosszan tartó krónikus betegségekről, amikor nagyon gyakori, hogy az idő előrehaladtával a családot anyagilag és pszichésen is megviseli a kialakult helyzet. De mi a helyzet akkor, ha nem a gyerek, hanem a szülő beteg?

Nekem házi gyermekorvos a foglalkozásom, ebben az elnevezésben egyáltalán nem fellelhető a család szó, mégis mindig értesülünk az apa vagy anya betegségeiről. Leggyakrabban a közösségbe járó gyermektől elkapott, alkalmanként a szülőket is komolyan ágybadöntő skarlát, bárányhimlő, no meg a légúti vírus fertőzések kapcsán.

– Nem nézné meg a doktornő az én torkomat is? Nem adná be nekem is a védőoltást? – hangzik el elég gyakran a kérdés. Ez teljesen érthető, hiszen ezzel jelentős  időt lehet megtakarítani: nem kell az esetleg szintén beteg csecsemővel, kisgyermekkel még tovább menni a felnőtt háziorvosi rendelőbe.

A szülők tartós, súlyos betegsége néha nagyon komoly, nehezen kezelhető helyzeteket teremt.

A gyerekek szempontjából az első észlelhető jel mindig a biztonságérzet, a kiegyensúlyozottság megingása. Minden korosztály és minden gyerek másképpen reagál a szituációra. Helyzetüket nehezíti, hogy a szülők (kíméletből vagy más megfontolásból) hajlamosak arra, hogy nem beszélnek betegségükről gyerekeiknek. Pedig minden gyerek – ha nem is tudatosan, de – érzi, tudja, hogy valami gond van. A kommunikáció hiányából, a betegség titokban tartásából adódó feszült hangulat tartós szorongásos állapotot okoz. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy ezekről a dolgokrról beszélni kell a gyerekekkel, legyenek bármilyen korban. Ideális, ha a szülők a gyerek életkorának megfelelő kommunikációt alkalmazzák. Az egészen kicsi például nem feltétlenül a tartalmi részét fogják megérteni a dolognak, hanem a metakommunikáció által közvetített információkat, és ez talán mindennél fontosabb.

A csecsemők és bölcsis korúak az ilyen hírre leggyakrabban vegetatív tünetekkel reagálnak: étvágytalanok, alvászavar alakulhat ki, vagy csak egyszerűen gyakrabban betegednek meg. Az óvodásoknál és az iskolásoknál teljesítményromlás és viselkedési problémák jelenhetnek meg. A kiskamaszokra és a kamaszokra pedig egyrészt kevesebb figyelem jut, másrészt több feladat hárul rájuk a családi munkamegosztásból. Megható, ahogy tizenéves gyerekek profin menedzselik saját és kisebb testvéreik dolgait. Kövezzenek meg érte, de én bizony lelkiismeretfurdalás nélkül  adok egy-egy napra orvosi igazolást ezeknek a gyerekeknek.

Szerencsére a családi és baráti segítő háló általában jól működik, és a mai szülők nagyon ügyesen használják ki a közösségi hálók adta lehetőségeket is. A saját körzetemben is több ilyen kis KGST-ről tudok és nagy szimpátiával követem a sorsukat.

 


Tags: , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam