szeptember 3, 2013 2

Megkezdődött!

Írta
A múlt héti téma folytatását ígértem ugyan, de mégsem teszem. Mégpedig azért nem, mert azon kívül, hogy árt a szépségemnek, az őszi iskola és óvoda kezdés a jóleső izgalom, a szülői büszkeség, vagyis egy csomó nagyon pozitív dolog ideje is.

Az óvodai és oktatási rendszer változásairól – bár aggódva figyelem azokat – nem tudok véleményt mondani, a benne dolgozókról azonban van néhány aktuális és  jó történetem.

Amikor a gyermekünk közösségbe kerül – legyen az bölcsi, ovi vagy iskola –, felmerül a kérdés: vigyáznak-e rá eléggé, törődnek-e vele, ahogy kell? Vagyis adott az ok egy jó kis szülői szorongásra. Ez természetes és normális velejárója a gyereknevelésnek. Az aggódó szülőnek valóságos mentőöv, ha azt látja, hogy az ő természetesen legszebb és legtökéletesebb gyereke nem egy a harmincból, hanem a felnőtt, akire rábízta, valódi érdeklődést mutat iránta, és önálló egyéniségként kezeli őt. A félelem mellett azonban a megkönnyebbülés is sokszoros akkor, ha speciális gondoskodást igénylő – például cukorbeteg vagy asztmás – gyerekről van szó. Szerencsére egyre több olyan óvónő, dadus, tanító néni létezik, aki jobban odafigyel rájuk. Talán ennek is köszönhető, hogy az egész rendszer kezd lényegesen rugalmasabb lenni és felnőni a problémához.

Tiz évvel ezelőtt az első diabéteszes betegem óvodájának teljes személyzete határozottan ellenállt,  amikor megpróbáltuk velük egyeztetni a gyerek étrendjét, a vércukormérés idejét és technikáját. Hetekbe telt, mire a szülő kiharcolta, hogy kicsinye mégis mehessen óvodába, arról nem is beszélve, hogy jó hosszú idő volt az is, mire elfogadtatta velük az állapotát és mindenkinek megtanította a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat és teendőket. Emellett természetesen állandóan telefonvégen volt, hogy sietni tudjon  az oviba, ha baj van. A következő családnak ugyanez már biztosan sokkal egyszerűbb menet volt.

Idén június elején telefonon keresett meg a közeli általános iskola tanítónője, mert egyik kis betegem a leendő első osztályosai közé tartozik, és egy enyhe, öröklött véralvadási rendellenesség miatt kap gyógyszeres kezelést. Szívesen segítettem neki, személyesen is találkoztunk, és a szülőkkel együtt beszéltük meg, mire kell figyelni az iskolában. Mit csinálhat a gyerek és mit nem. A háromoldalú tárgyalások odavezettek, hogy mindenki megnyugodott, és talán kevesebb félelemmel indult el az idei tanév.

Mai utolsó történetem tegnap délelőtti. A szintén elsős, három éve cukorbeteg és lisztérzékeny kisfiú anyukája sugárzó arccal jött a szokásos receptekért, mert a tanító néni nyáron megtanulta tőle a gyermek által használt inzulinpumpa kezelését az összes procedúrával együtt. Amiket persze a gyermek nagyon ügyesen, okosan egyedül is megcsinál, de azért felügyeletet igényel. Ráadásul a konyha is gond nélkül vállalta a gluténmentes és cukormentes ételek elkészitését.

Köszönet a bevállalósoknak, akik mernek nem gépiesek és nem fásultak, morgósak lenni, akik ki tudnak lépni a sablonokból és önálló, teljes jogú emberként kezelik gyerekeinket!

 


Tags: , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

2 Válasz: “Megkezdődött!”

  1. Oláh Erika szerint:

    Kedves Doktornő!

    Igazán tetszenek a bejegyzései.
    Nagyon örültem ennek a témának(is), mivel kisfiam cukorbetegsége által személyesen is érintett vagyok e kérdésben.
    Megnyugtató, hogy egyre könnyebb – ahogy Ön fogalmazott – a speciális gondoskodást igénylő gyerekek BIZTONSÁGOS elhelyezése óvodában, iskolában.
    Bár pici fiam jelenleg még óvodás, de örömmel tölt el, hogy mire az iskolai éveit kezdi szinte természetes lesz az Ő és hozzá hasonló helyzetben lévő gyerekek elfogadása, ellátása amely nagyban függ a pozitív és rugalmas pedagógusi hozzáállástól.
    KÖSZÖNJÜK! :)
    További sok sikert kívánok Önnek ehhez a szuper kis bloghoz.

    Üdvözletel: Oláh Erika

    • Dr. Diófási Erika szerint:

      Kedves Erika!
      Nagyon sok rendes, gondos, elfogadó igazi pedagógus dolgozik az iskolákban és óvodákban. Örülök ha Önöknek is ez a tapasztalatuk, gondoltam nézzük az időnkénti morgolódásom mellett a jó dolgokat is. Üdv, Diófási Erika

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam