november 24, 2016 0

És megint

Írta
Mondják a november a legdurcásabb hónap, már keveset süt a nap, korán sötétedik és az általános hangulat is megengedi, hogy megint egy mérgelődéssel álljak elő. Családom szerint egy nő soha ne írja magáról semmilyen összefüggésben "lehet hogy öregszem", így marad az, ahogy múlnak évek egyre nehezebben viselem az értelmetlenségeket, a racionalitás hiányát.
A történet friss.
A páciens kicsi és nem működik a veséje. Veseátültetésre vár. Otthonában kap vesepótló kezelést és persze mindannyian, akik részesei vagyunk a történetnek,  nagyon drukkolunk, hogy minél hamarabb és minél gyorsabban rendben menjen minden.
A szervátültetés előtt nagyon sok teendő van: például egyedi gyorsított védőoltási terv készítése és végrehajtása.
Az előbbi problémamentes hiszen a védőoltási tanácsadó szakemberei összeállítják, a  beadás megoldott a lelkes háziorvos által. Hol itt a gond? A kötelező védőoltások ingyenesen hozzáférhetőek, de a nem kötelezőket is be kellene adni, ez pedig alaphangon is 150-200 ezer forint.
Ha csak számolok, akkor is érthetetlen, hogy ilyenkor miért nem finanszirozza a biztositó vagy az állam.
Biztosra veszem, hogy a veseátültetés és a teljes kezelés sok-sok millió forintba kerül az országnak. Azt, hogy ez sikeres legyen és a beteg valóban meggyógyuljon jelentősen befolyásolhatja az a tény, hogy megbetegszik-e súlyosan egy másik oltással megelőzhető fertőző betegségben vagy sem, sikerül-e egy lehetséges rizikótényezőt kiiktatni.
Végiggondolva milyen anyagi és egyéb terhet ró a családra a súlyosan beteg gyermek ellátása a jóérzés is megkövetelné ezt.
Most sem a jóérzés, sem  józan ész nem működik. Hogy is van ez?
Állami szinten és szervezetten nem. Ahogy multi cégeknél is visszapattantam segítségkérésnél.
Ugyanakkor  több magánember járult hozzá, hogy ez a baba tökéletesen felkészülve vágjon neki a nagy feladatnak.
Köszönet érte.

Tags: ,

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam