február 14, 2017 0

Télbúcsúztató

Írta
A hunyoroknak mindig igazuk van. A legkiválóbb időjósok. 2015-ben már karácsonykor gyönyörködtem a kertben előbújó kis lilás göbökben, a bimbóikban, februárban pedig virágba borultak, ami - mint tudjuk - a tavaszt jelenti.

Most decemberben csak a zöld leveleket látni, és sehol semmi jele egyéb növényi alkatrésznek.

Sebaj, ha kemény és hideg a tél, kevesebb lesz a köhögős, náthás beteg, hiszen a városi legendák szerint ilyenkor még a kórokozók sem támadnak.

Nos, nem pont így alakultak a dolgok, és még csak félig hagytuk magunk mögött az utóbbi tíz év legnagyobb influenzajárványát. Azt hiszem, minden alapellátásban dolgozó kolléga nevében panaszkodhatok egy kicsit, mert január eleje óta csúcsra járnak a rendelők. Ami a nagyobb baj, hogy nagyon betegek a gyerekek. Kikaptunk egy jó kis A vírus járványt, a tankönyvi módon nagyon magas , akár 4-5 napig tartó lázzal és gyakori bakteriális szövődményekkel. Az összes vírusvizsgálatra beküldött minta ezt mutatta, és bizony-bizony pont jó volt, pontosabban lett volna az oltás.

Az átlagosan 60-80 pácienses rendelési napok után már jócskán zombi állapotban elgondolkodtam azon, hogy miért is nem kap sokkal több felnőtt és gyerek oltást?

Hogy lehet az, hogy egyes gyermekintézményekben nincs minden ott dolgozó beoltva? Hogy lehet, hogy nincs minden egészségügyi dolgozó beoltva? Hogy lehet, hogy nincs minden kismama beoltva?

Mindannyiunknak kicsit magunkba kell néznünk, hogy mindent megteszünk-e hogy meggyőzzük a ránk bízottakat, akiket gyógyítunk, nevelünk, tanítunk, szeretünk az influenza vakcináció fontosságáról. Hogy győz-e a színtiszta józanész végre.

Most egy kis szusszanás, tavasz, nyár és neki lehet veselkedni az újabb körnek ősszel. Eredményesebben, sikeresebben.

 

 


Tags: , , , , , , ,

Kapcsolódó bejegyzések

Hozzászólás

Protected by WP Anti Spam